„Semmi keresnivalójuk itt”, „menjenek Isten hírével”, „lesz lincselés is”, csak néhány azon kommentek közül, amik a múlt héten megjelent hír kapcsán születtek, miszerint menekült családokat üdültettek volna egy Balaton-közeli településen. Tényleg ennyire szeretünk gyűlölni? Tényleg ennyire működik a kormányzati propaganda? Tényleg ilyen messze vagyunk Nyugattól?

Na, de mi történik már Keszthelyen és Hévízen? Tényleg ez lenne a nagy felvilágosult Festeticsék öröksége? Pár tíz milliárdnyi kormányzati hirdetés és felülről szerkesztett cikk miatt képesek vagyunk meggyűlölni a lerombolt hazájukból menekülő embereket, családokat? Egy turizmusból és vendéglátásból élő térség, Keszthellyel és Hévízzel az élen nem lenne képes vendégül látni (nem ingyen és még csak nem is a mi adóforintjainkon) néhány a magyar állam oltalma alatt álló családot? Csak, mert SOROS? És csak, mert MIGRÁNS?

2017-ben a fene nagy szabadság és az internet arra késztet embereket, fiatal anyákat és kedves nagyikat, hogy véres szájjal hörögjenek általuk nem látott és nem ismert, oltalmat kereső emberek miatt?

Nem jövök most olyannal, hogy anno, ha Jézus szüleit is elhajtották volna mindenhonnan, még abból a bizonyos istállóból is, akkor most milyen vallásra hivatkozva gyűlölködnének? Nem jövök azzal sem, hogy hont foglaló őseink valódi területhódító migránsok voltak, olyanok, akik tényleg teret akartak maguknak szerezni és nem legális úton. Vagy azzal, hogy mi lett volna Keszthelyből és Hévízből, ha annak idején Festeticséket is elűzik a térségből, mondván nem ismerik őket, nem tudják, mifélék, itt nem lesz helyük? Mi lett volna Keszthellyel Goldmark, Klempa, Schwarz Dávid, vagy épp Fáber Sándor nélkül, akiket oly büszkén hirdet hírességei közt a város honlapja? Csak mert nem a városban születtek, vagy csak mert mások voltak az őseik. Vagy mi lett volna Keszthelyből a Reischl család nélkül, akiket például nem is említenek a keszthely.hu-n a hírességek között.

Ha a mai kor letelepedett népszerű és elismert "bevándorlóit" nézzük Keszthelyen, ott van Tony, azaz Antoine Azar, aki a környék legjobb gyrosát készíti már évtizedek óta és már-már intézménnyé vált a gyrososa, vagy Dr. Hashmat Ibrahimkhail, aki szintén vagy 20 éve él és dolgozik Keszthelyen, a város rokonszenvét kiváltva. Nekik is menniük kellett volna tovább, amikor hozzánk jöttek?

Azt mondják, egy nép olyan vezetőt választ, amilyen saját maga.

Valóban olyanok lennénk, mint Ruzsics Ferenc? A fontos társadalmi és szakmai kérdésekben hallgató, vagy épp bődületesen rosszakat nyilatkozó keszthelyi polgármester, aki tüntetést szervezne és minden törvényes lehetőséget megragadna, hogy távol tartsa a legálisan Magyarországon tartózkodó menekülteket?

Vagy olyanok lennénk, mint Papp Gábor? Aki még félinformációkra támaszkodva migránsozott egy jót, hogy ők "VENDÉGEKET" a világ bármely pontjáról szívesen látnak, de egy polgári lakosság érdekeit (hee?) figyelmen kívül hagyó egyesület szervezet ne hozzon már ide csak úgy menekülteket a tranzitzónából. Amúgy e többsoros bejegyzésével Papp Gábor örökre kiírta magát a nyugati, européer polgármesterek sorából. Oda, ahova az elmúlt években annak ellenére fel tudott kapaszkodni, hogy korábban miépes volt és rasszista, antiszemita zenekarok koncertjein pogózott még kezdő képviselő korában. Bár lehet, ez a kirohanása nem is nekünk és a migránsok ellen szólt, hanem csak szeretne 2018-ban képviselőjelölt lenni. 

Ahelyett a Manninger Jenő helyett, aki az egész sorostervezést elindította, aki felemelte a kommentáradatot és meglovagolta a migránsozó szelet a Balatonnál? Olyanok lennénk tehát, mint Jenő?

Vagy esetleg olyanok, mint az önjelölt városmegmentő és tanácsadó szerepében tetszelgő S.O.S. Keszthely blog szerzője, aki migrációs veszélyt vizionál? És aki a fogorvosi rendelése mellett akar tüntetést szervezni a bevándorlók ellen Keszthelyen?

Tényleg ezek az emberek mi vagyunk? Ha a kommentelőket nézem, akkor sajnos igen. Ha a közönnyel válaszolókat nézem, akkor is. Mivel előbbiek a leghangosabbak és utóbbiak vannak talán a legtöbben, így nem kérdés, mi lesz, mi várható nemcsak 2018-ban, hanem utána és még utána. Mert Keszthely nemcsak a nyári naplementétől vagy a kastélytól szép, hanem az itt élőktől lesz jó vagy rossz hangulatú város. Rajtunk múlik, hogy egy olyan nyitott hely leszünk, ahol szívesen várnak bárkit, szegényt vagy gazdagot, elesettet vagy szerencsés sorsút, keletről vagy épp nyugatról. És nem azért, mert pénzt hoznak, hanem azért, mert örülünk, hogy nálunk van, hogy része lehet annak a mindennapi csodának, amit a Nyugat-Balatonnál nap mint nap át lehet élni.

De mi tehetünk arról is, ha utálkozással, bezárkózással válaszolunk bárkinek, akitől tartunk vagy valamiért nem szeretünk, ha kinyújtott kezekbe ököllel csapunk, még ha egyelőre csak egy Facebook-komment erejéig is. Lehet ezen is változtatni, vagyis kellene. Mert ez így nem vezet sehova. Vagyis de. Egy olyan helyre, ahova nemhogy mások nem fognak jönni, de ahonnan még a jóérzésűek is elmennek.

FRISSÍTÉS: A kormányközeli média szerint elképzelhető, hogy "vakriasztás" volt a balatoni üdültetés a Migration Aid részéről. A menekült családok helyi nyaraltatására adott reakciók viszont nagyon is valóságosak, így sajnos a blogposzt az álhír esetén sem veszíti érvényét.