Semmi különös, tessék továbbmenni. Csak a mindennapok törtek be rendesen Keszthely egyetlen gimnáziumának falai közé. A mindig is a nyitottságra és az értékek tiszteletére tanító intézményben belső információk szerint pont mindezekre tennének nagy ívben. Persze nem a vajdások, hanem nímand helyi és országos politikusok. Akiknek semmi se drága, csak saját maguk, a jövőjük és persze a pártérdek.

A jövő már korábban elkezdődött

Mielőtt mindenki a mostani igazgatón verné el a port, jóval korábbra kell visszamenni a történet megértéséhez. Az ezredfordulón megyei fenntartás alá került a Vajda, így az igazgató kinevezésében már ők voltak a jogosultak. Első pártos emberük a Siófokról ide ejtőernyőztetett Varga Zoltán volt, aki két évig bírta a gimi élén. Saját bevallása szerint is nem olyan vezetés jött 2006-ban, ami miatt neki megérte volna maradni, ezért a kihívásba nem beleállt, hanem inkább továbblépett. Kétéves ténykedését talán senki sem siratta. Egy újabb belülről kikerülő átmeneti igazgató (Kiss Ibolya) után érkezett Szörényi Zoltán, akinek a nyugdíjhoz közelítve kényelmes állásnak és jó pecázóhelynek tűnhetett a keszthelyi gimnázium. (Na, és persze a helyi Fidesz is örülhetett egy narancsos potentátnak.)

A vidéki településekre és főleg a Keszthely méretű és illatú városokra jellemző, hogy a pirézeknél és a migránsoknál is szőrösszívűbben bánnak a „betolakodó” nem helybéliekkel. Hosszú évek kemény munkája elfogadtatni magát annak, aki szeretne érvényesülni akár egy kisvárosban nem helybéliként. Úgy tűnik, Szörényi Zoltánnak 9 év is kevésnek bizonyult. Közrejátszhatott ebben az is, hogy a Vajdát az elmúlt 70 évben jórészt a tantestületből megválasztott igazgatók vezették, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az iskola sikeres lehessen. De ami a legfontosabb, hogy valódi közösségként tudott működni a tanárok különböző világnézetei ellenére is. Ami most nagyon nincs meg.

Az első igazi botrány

A tanulmányi eredmények és sportsikerek mellett a fenntartóváltással került be a hírekbe ez év elején a Vajda. Több településen „divattá kezdett válni”, hogy egy egyház vesz át egy helyi intézményt, mondván jobb működtetője lesz, mint a vízfejű és vízagyú KLIK. (És nem mellesleg ezáltal sikerülhet kinyírni az olyan balliberálisnak gúnyolt értékeket, mint nyitottság és tolerancia.) Ezt a fajta előremenekülést és az egyházi iskolákban tanuló diákok utáni magasabb központi támogatást többen is választották,

de Keszthelyen nem kértek a régi rend(szer)ből.

Nem a premontreiek ellen szólt a szülők és a tanárok kritikája (bár azért akadt negatív példa), hanem egyszerűen csak azt akarták, hogy a városban legyen, pontosabban maradjon egy olyan hely, ahol a már korábban említett nyitottságra nevelést és az értékekre odafigyelő tanítást kapják meg a diákok a kötelezően rájuk erőltetett, bigott vallási keretek és látásmódok helyett. (És mert aki eddig is egyházi középiskolába küldte volna a gyerekét, eztán is megteheti, de így elveszett volna a szabad választás lehetősége Keszthelyen.)

A premontrei rendhez való csatlakozás egyébként a keszthelyi Fidesz-KDNP vesszőparipája volt és az még most is. Velük látták, velük látják biztosítottnak, hogy kiszoríthatják a balliberálisnak tartott nevelési elveket a gimnázium falai közül. Az olyan dolgok csíphetik a szemüket, mint a nyitottság és a tolerancia, amely értékek manapság főleg a fideszes szekértáborból hiányoznak, és amik a fejlettebb nyugati államokban a konzervatív pártok szériatartozékai is. (Tessék megnézni Merkel konzervatív pártját. Na, ugye.)  

A második botrány

Ez az esély kezdett elveszni azzal, hogy a korábban jobbikos színekben önkormányzati képviselőnek is induló (de végül nem nyerő) Markovics György, valamint három éve Hévízen függetlenként (de nem fideszesként) politizálni akaró (de szintén nem nyerő) Rónaky Attila futott neki az igazgatói pályázatnak. Markovics pályázatát erősen lehúzták az azt értékelő tanári munkaközösségek. Történelemtanárként hasonló színvonalú előadásnál vagy üvöltött volna a diákjaival, vagy kiröhögte volna őket. (A munkáját itt lehet megtekinteni.) Rónaky Attila pályázata objektíven nézve is fényévekkel komolyabb, átgondoltabb, felkészültebb és profibb benyomást kelt. De ez derül ki a megannyi szakmai értékelésből is. (Azokat pedig itt lehet megnézni.)  

Rónaky valószínűsíthető kinevezésével könnyen bukta volna a helyi Fidesz és a városvezetés a bigott keresztényi és fideszes elvű nevelést. Ezért egyes információk szerint Manninger Jenő, a térség országgyűlési képviselője közbenjárásával azon dolgoznak, hogy érvénytelenítsék a két pályázatot és Szörényi Zoltánt nevezzék ki megbízott igazgatónak egy vagy két évre. Azt a Szörényit, akit 2008-ban már az igazgatói székbe emelt a Manninger Jenő vezette Zala megyei közgyűlés, és azt a Szörényit, aki lelkesen támogatná, hogy a Vajda a csornai Premontrei Rendhez kerülhessen.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a messziről jött ember Facebook-oldala, ami szerint is rajongója a keszthelyi KDNP-nek, Hoffmann Rózsának és a Budakalászi Gimnáziumnak. (Hogy utóbbi miért érdekes? Hát, mert ez az intézmény esti érettségi kurzusokat szervez a Vajdában, és aminek Szörényi a helyi megbízott szervezője. Nyilván ha maradna igazgató, ez a biznisz is maradna számára.)

Mi lesz most?

Ismerve a helyi Fidesz és a városvezetés bátorságát elképzelhető, hogy nem mernek komolyan hozzányúlni a 2018-as választásokig a gimihez, tartva mindenféle helyi és országos botránytól. Mert talán ez a város egyetlen olyan Achilles-sarka, amin bukhat Manninger és valamennyi elvtársa, és ez már tényleg nagyot szólhatna a kommunista szagú nagy-Fideszben is. Így marad Szörényi, csak az „egyházasítást”, bocsánat, a gimnázium egyházi fenntartásba adását napolják el a választások utánig. Aztán lenne egy évük arra, hogy 2019-ig valahogyan elfeledtessék ezt a keszthelyi választókkal. Leaszfaltoznak majd temérdek utcát, épül majd új sportpálya, még egy réteg térkő kerül a főtérre, vagy bármi bárhova nagyon sok pénzért, mert nekik semmi sem lesz drága. A politikai túlélésük múlik ezen. Keszthelynek pedig a jövője.