Balatoni Nyugat

Fehérek közt sok európai

Nyáry Krisztián Keszthelyen

2017. június 30. - molnartibor

A fülledt meleg ellenére szép számú, a Balaton Színház Simándy termét szinte teljesen megtöltő közönség gyűlt össze a Balatoni Nyugat első, Nyáry Krisztián nevével fémjelzett rendezvényére június 26-án, hétfőn este. Fiatalok és régóta fiatalabbak, irodalomkedvelők, romantikus lelkű rajongó rajongó hölgyek és a hasonló jellegű eseményeken (pl. Bródy-koncert) való megjelenést politikai állásfoglalásként értelmezők egyaránt eljöttek. Krisztián beszélgetőpartnerei Tar Ferenc hévízi történelemtanár, helytörténész és Kassai Zsigmond, a József Attila Kör titkára (továbbá Keszthelyről elszármazott irodalmár) voltak.

bny-blog-nyary.png

A "Nyáry Krisztián-jelenség" körülbelül öt éve indult hódító útjára a világháló magyar nyelvű közönsége körében. Eleinte Facebook-posztokban, majd könyvekben mutatta be a magyar irodalom nagyjainak szerelmi életét, később pedig olyan merész magyarokról és igazi hősökről írt, akik nehéz helyzetben is példaértékű döntéseket tudtak hozni és képesek voltak maradandó értéket teremteni. A Kaláka együttessel közösen bemutatott "Így szerettek ők" című műsora a tavalyi Művészetek Völgye egyik legnagyobb sikere volt. Idén megjelent könyve, a Festői szerelmek tovább építi azt a saját bevallása szerint is szubjektív arcképcsarnokot, melynek célja emberközelbe hozni a közelmúlt magyar nagyjait és nem mindig makulátlan erkölcsű, gyengeségekkel bíró, olykor hibázó, de mindenképpen hús-vér emberekként bemutatni őket.

Keszthelyről lévén szó, a beszélgetés elején Szendrey Júliát mint a költői hitves és a "nemzet özvegye" szerep miatt méltatlanul alulértékelt költőnőt méltatta. Szó esett kedvenc hőseiről, akik közül a népe és hite mellett mindvégig kitartó Márton Áron erdélyi katolikus püspökről; az embermentő Slachta Margitról, az egyik első magyar női politikusról; valamint a magyar zsidóság egyenjogúsításáért eredményesen küzdő, 1848-as hős Lőw Lipót rabbiról beszélt bővebben. Elmondta azt is, hogy kedvenc hősei naponta változnak, egy másik napon valószínűleg másik három személyt emelt volna ki közülük.

Tar Ferenc keszthelyi és környékbeli hősöket, merész magyarokat mutatott be, akik jól illeszkedtek a Nyáry Krisztián által több kötetben is bemutatott világba. Természetesen Lady Mary Hamilton és Festetics Tasziló herceg szerelméről is szó esett. (Ez a sztori mozivászonra kívánkozik: ezúton üzenem Herendi Gábornak, hogy a Kincsemhez hasonló képi világgal és jóval több valóságtartalommal hasonlóan sikeres filmet lehetne belőle forgatni.) Keszthely igazi hősei azonban a várost naggyá tevő Reischl család tagjai, a huszadik századot itteni történéseit fotóin megörökítő Tímár Rózsika és a hercegi család emlékét a pártállami években is ápoló Franke Mária voltak a tanár úr szerint. Ezzel a közönségből is sokan egyetértettek.

Kassai Zsigmond a kortárs magyar irodalom helyzetéről, a fiatal írók támogatásáról és az olvasásra való nevelés fontosságáról beszélt. Ezen a ponton a beszélgetés megélénkült és mindhárom résztvevő kifejtette ezzel kapcsolatos gondolatait. Végül egyetértésre jutottak abban, hogy mindegy, mit olvas az ember, csak olvasson: legyen az akár Harry Potter vagy romantikus ponyvaregény.

A közönség soraiból hozzászóló Nagy Pál író, a párizsi Magyar Műhely alapítója az irodalmi szövegek digitalizálásának, interaktívvá tételének fontosságát hangsúlyozta, melyet munkatársaival korukat jóval megelőzve, már az 1980-as években megvalósítottak videóikban. Nyáry Krisztián Facebookról kiindult közönségsikere is ezt példázza.

Az előadás végén hosszú sorban, fegyelmezetten várakoztak a dedikálásra a közönség tagjai, részben helyben vásárolt, részben otthonról hozott Nyáry-kötetekkel a kezükben. (Az eseményről készült fotókat itt lehet megnézni.)  A helyi hatalmasságok és hatalom-közeli arcok elkerülték az egyébként ingyenes és mindenki számára nyitott rendezvényt. Ugyanakkor számos hivatásában megalázott pedagógus, "balliberálisként" elkönyvelt független polgár és az új ellenzék jó néhány helyi arca volt jelen. Az európai magyar kultúra, az igazi hőseinkről szóló történetek, az irodalom szeretete értő közönséget hozott össze a Kultúra Magyar Városában. Jó volt látni itt fehérek közt sok európait. 

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

A bejegyzés trackback címe:

https://balatoninyugat.blog.hu/api/trackback/id/tr2712631425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása